A kísérő nélküli kiskorúak részére biztosított garanciák

1. Az ebben az irányelvben megállapított valamennyi eljárás tekintetében, valamint a 14–17. cikkben foglaltak sérelme nélkül a tagállamok kötelesek:

(a) a lehető legrövidebb időn belül intézkedni annak érdekében, hogy képviselő képviselje és segítse a kísérő nélküli kiskorút annak érdekében, hogy részesülhessen az ezen irányelvben előírt jogokból és eleget tehessen az abban előírt kötelezettségeinek. A kísérő nélküli kiskorút haladéktalanul értesíteni kell a képviselő kijelöléséről. E képviselőnek feladatait a gyermek mindenek felett álló érdekének elvével összhangban kell ellátnia, és ehhez megfelelő szakértelemmel kell rendelkeznie. A képviselőként eljáró személy kilétét csak akkor szabad megváltoztatni, ha szükséges. Az olyan szervezetek vagy magánszemélyek, amelyeknek/akiknek érdekei összeütközésben állnak vagy állhatnak a kísérő nélküli kiskorú érdekeivel, nem választhatók képviselőnek. A képviselő a 2013/33/EU irányelvben említett képviselő is lehet;

(b) biztosítani, hogy a képviselő tájékoztathassa a kísérő nélküli kiskorút a személyes meghallgatás jelentőségéről és esetleges következményeiről, és adott esetben arról, hogyan készüljön fel a személyes meghallgatásra. A tagállamok biztosítják, hogy a meghallgatáson egy képviselő és/vagy jogi tanácsadó, illetve a nemzeti jog által ilyenként engedélyezett egyéb tanácsadó is jelen legyen, kérdéseket tehessen fel, valamint kifejthesse észrevételeit a meghallgatást vezető személy által biztosított keretek között.

A tagállamok megkövetelhetik a kísérő nélküli kiskorú jelenlétét a személyes meghallgatáson akkor is, ha képviselője jelen van.

2. A tagállamoknak nem kell képviselőt kijelölniük, ha a kísérő nélküli kiskorú minden valószínűség szerint betölti a 18. életévét mielőtt az elsőfokú határozat meghozatalára sor kerül.

3. A tagállamok biztosítják, hogy:

(a) amennyiben ezen irányelv 14–17. és 34. cikke alapján a kísérő nélküli kiskorút nemzetközi védelem iránti kérelme ügyében személyesen hallgatják meg, a meghallgatást olyan személy végezze, aki a kiskorú különleges szükségleteinek megfelelő szakértelemmel rendelkezik;

(b) a kiskorúak különleges szükségletei tekintetében speciális tudással rendelkező ügyintéző készítse elő az eljáró hatóság számára a döntést a kísérő nélküli kiskorú menedékjog iránti kérelme ügyében.

4. A kísérő nélküli kiskorúak és képviselőik számára díjmentesen biztosítani kell a 19. cikkben említett jogi és eljárási információkat a nemzetközi védelem IV. fejezet alapján történő visszavonására vonatkozó eljárások tekintetében is.

5. A tagállamok a nemzetközi védelem iránti kérelem vizsgálata során orvosi vizsgálatot is igénybe vehetnek a kísérő nélküli kiskorú életkorának meghatározásához, amennyiben az általános nyilatkozatok vagy egyéb erre utaló jelek alapján is kétségük marad a kérelmező életkora felől. Amennyiben mindezek után is maradnak fenn kétségek a kérelmező életkora felől, a tagállamok feltételezik, hogy a kérelmező kiskorú.

Az orvosi vizsgálatokat az egyén méltóságának teljes mértékű tiszteletben tartása mellett kell elvégezni, az orvosi vizsgálatoknak a legkevésbé invazív jellegű vizsgálatoknak kell lenniük, ezenfelül szakképzett orvosi szakembereknek kell végrehajtani azokat úgy, hogy az eredmény a lehető legmegbízhatóbb legyen.

Azokban az esetekben, amikor orvosi vizsgálatra kerül sor, a tagállamok biztosítják, hogy:

(a) a kísérő nélküli kiskorút a nemzetközi védelem iránti kérelmének vizsgálata előtt olyan nyelven, amelyet megért, vagy amelyről ésszerűen feltételezhető, hogy megérti, tájékoztatják arról, hogy életkorát orvosi vizsgálattal is megállapíthatják. A tájékoztatásnak információt kell tartalmaznia a vizsgálati módszerről, valamint az orvosi vizsgálat eredményének a nemzetközi védelem iránti kérelem elbírálását illető lehetséges következményeiről, valamint annak a következményeiről, ha a kísérő nélküli kiskorú megtagadja az orvosi vizsgálaton való részvételt;

(b) a kísérő nélküli kiskorú és/vagy képviselője hozzájárul ahhoz, hogy az érintett kiskorú életkorának meghatározása érdekében orvosi vizsgálatot végezzenek; illetve

(c) a kísérő nélküli kiskorú nemzetközi védelem iránti kérelmének elutasítására nem kerülhet sor kizárólag azon az alapon, hogy a kísérő nélküli kiskorú nem vetette alá magát az orvosi vizsgálatnak.

Az a tény, hogy egy kísérő nélküli kiskorú megtagadta az orvosi vizsgálaton való részvételt, nem akadályozza meg az eljáró hatóságot abban, hogy a kísérő nélküli kiskorú nemzetközi védelem iránti kérelmének ügyében határozatot hozzon.

6. Ezen irányelv alkalmazása során a tagállamok elsődlegesen a gyermek mindenek felett álló érdekeit szem előtt tartva kötelesek eljárni.

Amennyiben a tagállamok a menekültügyi eljárás során egy személyt kísérő nélküli kiskorúként azonosítanak:

(a) csak akkor alkalmazhatják vagy alkalmazhatják továbbra is a 31. cikk (8) bekezdését, amennyiben:

(i) a kérelmező olyan országból jön, amely megfelel az ezen irányelv értelmében vett biztonságos származási ország kritériumainak; vagy

(ii) a kérelmező olyan ismételt, nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be, amely a 40. cikk (5) bekezdésével összhangban nem minősül elfogadhatatlannak; vagy

(iii) a kérelmezőről nyomós okok miatt feltételezhető, hogy veszélyt jelent a tagállam nemzetbiztonságára vagy közrendjére nézve, vagy a kérelmezőt a nemzeti jogszabályokban meghatározott komoly közbiztonsági vagy közrendvédelmi okokból kitoloncolták;

(b) csak akkor alkalmazhatják vagy alkalmazhatják továbbra is a 43. cikket a 2013/33/EU irányelv 8–11. cikkével összhangban, amennyiben:

(i) a kérelmező olyan országból jön, amely megfelel az ezen irányelv értelmében vett biztonságos származási ország kritériumainak; vagy

(ii) a kérelmező ismételt kérelmet nyújtott be; vagy

(iii) a kérelmezőről nyomós okok miatt feltételezhető, hogy veszélyt jelent a tagállam nemzetbiztonságára vagy közrendjére nézve, vagy a kérelmezőt a nemzeti jogszabályokban meghatározott komoly közbiztonsági vagy közrendvédelmi okokból kitoloncolták; vagy

(iv) ésszerűen feltételezhető, hogy egy olyan ország, amely nem tagállam, a 38. cikk szerinti biztonságos harmadik ország a kérelmező számára; vagy

(v) a kérelmező félrevezette a hatóságokat azzal, hogy hamis dokumentumokat mutatott be; vagy

(vi) a kérelmező rosszhiszeműen megsemmisítette vagy eldobta személyazonosító vagy úti okmányát, amely segíthette volna személyazonosságának megállapítását.

A tagállamok az v. és vi. pontot csak olyan egyedi esetekben alkalmazhatják, amikor nyomós okok miatt feltételezhető, hogy a kérelmező megpróbál eltitkolni olyan releváns elemeket, amelyek valószínűsíthetően elutasító határozatot eredményeznének, és feltéve, hogy a kérelmezőnek – a kísérő nélküli kiskorú különleges eljárási igényeit figyelembe véve – minden lehetőséget megadtak arra, hogy kellően megindokolja az v. és vi. pontban említett cselekményeket, ideértve a képviselőjével való konzultációt is;

(c) a kérelmet a 33. cikk (2) bekezdésének c) pontjával összhangban elfogadhatatlannak minősíthetik, amennyiben egy olyan ország, amely nem tagállam, a 38. cikk szerinti biztonságos harmadik országnak minősül a kérelmező számára, feltéve, hogy ez megfelel a kiskorú mindenek felett álló érdekeinek;

(d)  alkalmazhatják a 20. cikk (3) bekezdésében említett eljárást, amennyiben a kiskorú képviselője rendelkezik a nemzeti jognak megfelelő jogi képesítéssel.

A 41. cikk sérelme nélkül, a 46. cikk (6) bekezdésének kísérő nélküli kiskorúakra való alkalmazásakor a tagállamok minden esetben biztosítják legalább a 46. cikk (7) bekezdésében meghatározott garanciákat.