Gyermekeket kizárólag végső esetben, és azt követően lehet őrizetbe venni, hogy megállapítást nyert, hogy kevésbé kényszerítő jellegű alternatív intézkedések alkalmazása nem lenne hatékony. Az őrizetet a legrövidebb időtartamra kell elrendelni, és mindent meg kell tenni az őrizetben tartott gyermek szabadon bocsátása és a gyermekek számára megfelelő szálláshelyen történő elhelyezése érdekében.