„Kínzás minden olyan cselekmény, amelyet szándékosan, éles testi vagy lelki fájdalom vagy szenvedés kiváltása céljából alkalmaznak valakivel szemben, hogy tőle, illetőleg harmadik személytől értesüléseket vagy vallomást csikarjanak ki, vagy hogy olyan cselekmény miatt büntessék, amelyet ő, vagy harmadik személy követett el, illetőleg amelynek elkövetésével őt vagy harmadik személyt gyanúsítanak, hogy megfélemlítsék, vagy nyomást gyakoroljanak rá, illetőleg hogy harmadik személyt félemlítsenek meg, vagy hogy harmadik személyre gyakoroljanak nyomást, valamint bármilyen megkülönböztetési formára alapított más okból alkalmaznak, ha az ilyen fájdalmat vagy szenvedést közfeladatot ellátó személy vagy hivatalos minőségben eljáró bármely más személy vagy ilyen személy kifejezett vagy hallgatólagos ösztönzésére vagy ennek hozzájárulásával bárki más okozza. Nem vonatkozik azonban az olyan fájdalomra vagy szenvedésre, amely törvényes büntetésből ered, vagy azzal együtt jár, vagy azzal kapcsolatban következik be.”

Meg kell jegyezni azonban, hogy a menekültüggyel összefüggésben a különleges eljárási és befogadási igények azonosítása tekintetében a kínzás elkövetője nem feltétlenül fontos, mivel az egyént érintő következmények mindenképpen súlyosak.

A kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-megállapodás 1. cikke alapján.