A súlyos betegségben szenvedő személy általában nem vehető őrizetbe. Az őrizet súlyosbíthatja az adott személy állapotát. A tagállamoknak az őrizetben tartottak sajátos helyzetére figyelemmel, ideértve egészségüket is, rendszeres felügyeletet és megfelelő támogatást kell biztosítaniuk. 

Ha az őrizetbe vételkor nem ismerték fel az adott egyén valamely különleges igényét, az egyéni értékelést az összes új különleges igény figyelembevételével felül kell vizsgálni. 

Az őrizetben tartott családok számára megfelelő magánéletet garantáló külön szálláshelyet kell biztosítani (az átdolgozott RCD 11. cikkének (4) bekezdése).

Amennyiben a tagállamok női kérelmezőket tartanak őrizetben, a férfi kérelmezőktől elkülönített szálláshelyet kell számukra biztosítaniuk, hacsak nem családtagokról van szó és az együtt tartózkodáshoz valamennyi érdekelt fél a beleegyezését adta (az átdolgozott RCD 11. cikkének (5) bekezdése).

Őrizetbe vétel kizárólag abban az esetben alkalmazható, amennyiben az egyes esetek egyéni értékelése alapján szükségesnek bizonyul, és kevésbé kényszerítő jellegű alternatív intézkedések alkalmazása nem lenne hatékony. Különleges igényekkel rendelkező személyek esetében az őrizetbe vétel mérlegelésénél azt is figyelembe kell venni, hogy különleges igényeiket ki kell elégíteni. Egészségüket – beleértve szellemi egészségüket is – a nemzeti hatóságoknak elsődleges szempontként kell kezelniük (az átdolgozott RCD 11.

A gyermek számára biztosítani kell a hozzátartozókkal, a jogi vagy egyéb tanácsadókkal, az UNHCR, valamint az érintett nemzeti, nemzetközi és nem kormányzati szervezetek és testületek képviselőivel való kapcsolattartást (az átdolgozott RCD 18. cikke (2) bekezdésének b) pontja).

A gyermek mindenek felett álló érdekeit elsődleges szempontként kell vizsgálni, és azt az őrizet alatt felül kell vizsgálni.

Amennyiben kísérő nélküli gyermekeket tartanak őrizetben, biztosítani kell, hogy e kísérő nélküli gyermekeket a felnőttektől elkülönítve szállásolják el.

A kísérő nélküli gyermekeket lehetőség szerint olyan intézményekben kell elhelyezni, amelyek személyzete és felszereltsége az említett korosztály szükségleteit figyelembe veszi.

A kísérő nélküli kiskorúakat kizárólag kivételes körülmények között lehet őrizetbe venni (az átdolgozott RCD 11. cikkének (3) bekezdése). Mindent meg kell tenni az őrizetben tartott, kísérő nélküli kiskorú mielőbbi szabadon bocsátása érdekében. A kísérő nélküli gyermekeket nem lehet büntetés-végrehajtási intézményben őrizetben tartani.